A régi korok és napjaink esküvői fotózásaiban a szignifikáns különbséget a menet közben lezajlott technikai változások adják. A digitális fotózás elterjedése számos könnyebséget is jelent (hiszen szinte korlátlan mennyiségű fotóból választhatjuk ki a végén a legjobbakat), de ennek is, mint minden eljárásnak megvannak a maga feltételei.

A digitális fotó nem szereti a túlzott krémezést az arcon (beég vagy becsillan), a túlzott sminket, főleg a menyasszonyon (természetellenesnek vagy szoborszerűnek látszik). Az arcok kikészítésénél már nem kell akkora hangsúlyt fektetni arra, hogy egy-egy anyajegy vagy bőrhiba sminkkel legyen eltakarva, mert azokat utólag ki lehet retusálni. Régen ez máshogy volt, mind a hibák eltűntetése, mind a fotók „érzékenysége” miatt szükség volt az erős kikészítésre.

Minél régebbi korokra tekintünk vissza, annál inkább azzal szembesülünk, hogy a fotózás technikai nehézségei és magas költségei miatt kevés felvétel készülhetett, ezért azok, amelyek végül elkészültek nagyon megtervezettek, beállítottak voltak. Napjainkban az alapvető körülmények megteremtése után semmi sem szab gátat a fényképezésnek, így mind a fotós, mind a fotóalanyok válláról óriási teher kerül le, és ez teszi lehetővé egyre felszabadultabb és természetesebb képek elkészítését.

A számtalan fénykép közül a fotós választja ki azokat, amelyeken a legtöbb ember látható a legelőnyösebb formáját adva, majd ezeket még retusálja, feljavítja. Egy mai esküvő során több, mint ezer kép készül, de ami emlékként megmarad az egy kb. 100, egyenként válogatott, retusált képet tartalmazó album, amely méltó emléket állít a nagy napnak.